Back to Top

Bégetés kettő, nonstop ész osztás, meg minden ami nem is teljesen Madeira

 
Két nappal Madeira után összeállt annyira bennem az erő, hogy az alábbiakat papírra vessem és elnevezzem az egész hablatyot bégetésnek.
 
Hogy miért bégetem?
Azért mert úgy érzem, hogy e sorok olvasóival közös karámba tartozom és még véletlenül sem azért, mert pásztora vagyok ennek a nyájnak. A bégetés meg ugye közös nyelvünk, hiszen magyarok vagyunk.
 
Még annyi a hozzáfűznivalóm, hogy a leírt dolgaim mind-mind szubjektív életérzések és vélemények - nem tartom őket az egyetemleges igazságnak. Ezek az én igazságaim és mindössze felajánlom neked, hogy válogass belőle és tedd magadévá, amit el tudsz fogadni.
 
Na nézzük.
 
 
 
A repülés:
 
Negyedszer volt alkalmam Madeirára repülni.
Csak repcsi van egyelőre, mert a komp a kontinensről csak nyáron fog kezdeni.
 
Nagyjából negyven gép érkezik ide naponta, ebből nyolc-kilenc a TAP-é, a többi fapados és van egy pár brand is. Az utóbbiak nem mindig napi járatként repülnek ide. Azt sem árt tudni, hogy a szomszédos Kanári szigeteken az LPA reggel tízig egymaga fogad ennyi gépet. Madeira jóval kisebb turista forgalmat tud felmutatni, mint a kanári de ez nekünk egymást utáló turistáknak kedvező.
 
A reptér benne van a tíz legveszélyesebbnek kikiáltott között. Ez a veszélyesség a huszonegyedik századi technikánknak köszönhetően kisebb, mint az a bosszúság, amit a kiszámíthatatlansága okoz. Ha fúj a szél és nagyok a széllökések, akkor nincs le és felszállás. Tehát a megérkezéshez nem csak repjegyet kell venni, kell némi szerencse is az időjárást illetően. Ha a gép nem tud leszállni Madeirán, akkor máshová fog vinni. Ez lehet a kiindulási pontod, lehet a Kanári vagy lehet Lisszabon.
 
A szélben történő leszállás nem kizárólag a "pilóta" tökösségén múlik. Elég szűk sávban dönt erről a kapitány szabadon és gondtalanul. Döntését a kapott széladatok, a géptípus és még több más dolog befolyásolja. A szigetre sűrűbben repülő pilóták nagyobb rutinnal rendelkeznek, és ha a döntést szabadon meghozhatják, akkor az általuk vezetett gép sokkal nagyobb eséllyel fog rápróbálkozni.
A TAP napi kilenc, heti 60-70 leszállása elég nagy tapasztalatot ad a pilótáinak.
 
Tavaly és idén vegyesben utaztam a szigetre.
Ez azt jelenti, hogy letértem a TAP-os ösvényről és repültem már odafelé a SATA géppel, valamint hazafelé a Lisszabontól Wizzair járatával.
 
 
Néhány szóval a kezdőknek a TAP-os repülésről.
 
A TAP nem olcsó, de nem is drága. Ha nagypogyóval utazol, akkor a TAP szinte tuti nyerő az árban is. Nagyon kevés helyről van közvetlen járat Madeirára, így szinte tuti, hogy át kell szállnod. Ha nem egyben van a repjegyed akkor a légitársaság nem fog azzal foglalkozni, hogy eléred-e a csatlakozásodat. Mondhatnám úgy is, hogy tojik a problémáidra.
 
A vegyes jegyeim - idei baromságom - eredménye az lett hogy a visszaúton az előre meg vett TAP jegyemhez tartozó járatot két órával későbbre tették, aminek az lett az eredménye, hogy veszélybe került a terminálváltásom Lisszabonban.
 
Lisszabonban két terminál van. A TAP és a brandek a T1-re, a fapad meg a T(ragedia)2-re érkeznek. Az átjutás busszal tíz perc ugyan, de a T1-en a funchali gépből kiszállás és a terminálról kisétálás hosszú idő.
 
A T2-ről pedig, mint reptéri terminálról meg jobb nem is beszélni. Ottlétemkor akkora volt ott a káosz, hogy anno Noé bárkájánál is simábban mehetett a check-in. Az tuti, hogy a logisztika szabin volt, vagy olyan emberek dolgoznak ott, akik annyira inkompetensek a saját szakmájukban, hogy még egy azori tehenészetben sem alkalmaznák őket, mert elharapódzna a tőgyrobbanás az állományban.
 
Mielőtt megvádolnátok azzal, hogy nem tudom kinyitni a szekrényemet, mert kiborulnak az ötven eurós kötegek, jelezném hogy tévedtek. A mostani madeirai utam nem éves nyaralásként jött létre, hanem hirtelen ötletként. Ebből kifolyólag az árérzékeny verzió lett végigcsinálva, aminek eredménye az általunk "kolosszális szopás"-nak nevezett oda-vissza repülés lett. A két út ár/érték aránya rosszabb volt mintha kihagytam volna az egész fapados részt és megszálltam volna egy éjszakára a reptéri - egyébként méregdrága - szállodában.
Az odaút éjjel háromtól délután ötig, a hazaút meg délelőtt tizenegytől éjjel egyig akkora tortúra, ami nem ér meg annyit amennyit megspóroltunk anyagilag. (az időpontok ágytól-ágyig értendőek).
Természetesen, ha valakinek nem áll rendelkezésre a szükséges pénz a különbözetet illetően, akkor érthető ha az olcsóbbat választja. Ha már vacillál, akkor ajánlom döntsön a drágább mellett.
 
A lisszaboni T2-re ha még egyszer beteszem a lábam az azt jelenti, hogy az Alzheimer legyőzött.
 
Még egy apró bégetés a Wizzairt illetően.
A repülőgéppel és a repüléssel semmi baj.
 
A probléma a Wizzair-nél a policy-vel van.
Itt nem hivatkozhat senki "utólag okoskodni könnyű"-re, ha a Wizzairnál előre hülyének lenni sokkal könnyebb. A Wizz a saját maga által felállított szabályokat köpi szembe a beleszarás, a megmattulás és a magyarság miatt. Nem azt mondom, hogy kekeckedjenek pár centin vagy egy kilógó táskafül felett, hanem azt mondom, ha már előre látható, hogy problémák lesznek a poggyászokkal, akkor nem kellene hagyni elfajulni a dolgot egészen addig, amíg beszopatunk kétszáz embert és nagyon beszopatunk tíz-tizenötöt a sárga földig lealázva azokat.
 
Van egy rendelkezésük, miszerint az visz pogyót a fedélzetre, aki elsőbbségi. Aki nem, annak lehet hogy összejön, de az is lehet hogy nem. Ha nem fizette meg a sarcot, akkor elképzelhető, hogy a kézipogyója is megy a gép hasába a többiek feladottja mellé.
 
Namost, a dolgokat a TAP úgy oldja meg előregondolkodásilag, hogy a kapuhoz elcsattog valaki a gépről vagy a cégtől és visz egy marék barna szalagot. Akinek kispogyója van azt megjelölik és idióták számára is érthetően jelzik, hogy a pogyó helye az ülés alatt lesz.
 
A Wizznél senki sem megy a kapuhoz. A Wizznél senki sem szól azért, hogy ne tegyenek kis táskákat fentre, mert kell a hely a gurulósoknak. A Wizznél azért sem szóltak, hogy olyan hátizsákkal szálltak fel utasok, akik a terminálban önerőből fel sem tudtak állni a hátukon levő poggyásszal. Volt olyan hátibatyu, amit két ember emelt fel a poggyásztartóba, miközben jött a levegő belőlük alul felül. Zsákjuk három gurulós helyét foglalta el.
 
Egyszóval ha tudjuk, hogy mennyi gurulós fér be a poggyásztartóba, akkor miért is nem számolgatják? Nehogy valaki azzal jöjjön, hogy két ajtón szállunk be és őrületes feladat megoldani ezt a kérdést.
Miért engednek a fedélzetre akkora puttonyokat, ami kétszer akkora mint a megengedett?
 
 
Naszóval a káosz a fedélzeten akkor kezdődik, amikor a hetedik sorban ülő embernek a pogyóját a tizenötödik sorba kell tenni. Ugye tudjátok, hogy ő lesz az, aki leszálláskor a betonon kétszázzal repesztő gépen elindul hátrafelé a pogyóját megszerezni, hogy ne kelljen később megharcolnia az összes szembejövővel? És eközben hallhatjuk a vezető sztyuvi "plíz szit dón" sikolyait, meg hogy "azonnal üljön le, a pilóta nem engedélyezte az övek kikapcsolását". A halkabb leszaromozás a poggyász tulajdonosától meg igazi magyar vérre vall.
 
Ez az egész nem fordulna elő, ha lenne némi akarás, némi gondolkozás és némi nembeleszarás.
 
A pogyó elhelyezhetetlenség eredménye az, hogy a balszerencséseknek vissza kell ballagni előre és az első ajtónál lobotómiát kell végezni a pogyón, ki kell venni belőle a laptopot, a vastüdőt (e-cigi)-t, meg minden szart, amiben akku van, hogy ne tízezer méteren égjünk hamuvá egy kinai utángyártott szar miatt, vagy esetleg egy eredeti Samsung szar miatt.
 
A T2 nyomor és a beszállási procedúra után a komfortérzetem magára húzott egy békasegget és engem otthagyott némi depresszióval és a fenti véleményemmel.
 
 
A TAP-os repülésben is vannak hibák, de közel sem ennyi és közel nem ilyen méretesek.
A hibákat kompenzálják azzal, hogy díjmentesen adnak enni-inni a gépen, amiről lehet azt mondani, hogy kit érdekel a szottyos szendvicsük, pedig igazság szerint a gesztust kellene értékelni és a mögötte levő dolgokat. Látnod kellene a halasszenyód elkészítésében, az idejuttatásában, a szervirozásában és a hozzá kötödő apró tap logós dolgokban az igyekezetet és az odafigyelést. Azt hogy odafigyelnek rád, mert Te vagy az ő utasuk és nem csak egy vevő vagy, mint a fapados légibutikokban.
 
Asszem a repcsi kérdést nem is rágnám tovább.
Tehát, ha a repülésen töpizel, tapozzál!
 
 
 
 
Autózás Madeirán:
 
Nem bégetnék arról, hogy kinél bérelj, milyen biztosítást kössél, mert azt teszed amit a bukszád enged. A döntésedhez néhány dolgot elmondok, hogy igazán megrémülj.
 
 
Madeirán olyan utcák vannak, amelyek meredeksége meghaladja az elképzeléseidet. A standard kocsibeálló meredekebb mint egy alpesi sísánc.
A meredek utcába tévedés esélye 100%.
 
Az utcák keskenyek és kanyargósak, járdák nincsenek. A járdák vagy az útpadka helyén többnyire mély vízelvezető árkok vannak.
A keskeny utcába tévedés esélye 100%
 
Vannak utcák amelyek a fenti kettőt variálják, keskenyek és kanyargósak és ráadásul meredekek is. Az idetévedés esélye a fenti két esély szorzata.
 
Tehát nem árt ha valamennyire tudsz vezetni. Ha csak jogsid van és nem használod rendszeresen, akkor ne bérelj autót Madeirám, mert itt ezt nem bátorságnak vagy vakmerőségnek nevezném, hanem valami tök másnak.
 
Autóban olyan teljesítményűt foglalj, amivel lesz majd bátorságod álló helyzetből besorolni egy hatvan, hetven, nyolcvanas tempóval haladó gyorsforgalmi útra, ugyanis a szigetet behálózó országutakon és majdnem autópályákon többnyire nincsenek felhajtósávok vagy azok nagyon rövidek. A besorolást a helyiek nem segítik a felhajtásnál belső sávba átsorolással.
 
Ha nincs gyakorlatod a kétsávos körforgalmakban közlekedéssel, akkor nézz utána a youtube-on, mert ezek a szabályok eléggé sajátságosak, a  szélső sávban nem autózhatsz kedvedre körbe-körbe. Ha látják hogy tökölsz, akkor segítenek, jobban mondva kerülik a konfrontációt, hagynak bénázni.
Ha tuti akarsz lenni a körforgalomban légy határozott és a ha akadálytalanul behajtottál egy duplasávosba foglald el mindkét sávot és bizonyítsd hogy te vagy az a bizonyos erősebb kutya. Ha nem találkozol a tanácsomat szintén olvasó magyar kamikazéval, akkor valószínűleg megúszod baj nélkül.

Íratlan szabály, hogy dombnak felfelé elsőbbség van. Akkor is, ha a közlekedés általános szabályai nem ezt állítják.
Nem tiltott a helyieknek olyan helyen parkolni, ahol épeszű ember nem parkolna. Tehát ne rémülj meg, ha egy ívben előtted egy parkoló autó tűnik fel a ház falára, a kerítésre feltapasztva és a záróvonalig csak harminc centi hely maradt. Neked ott kell elférned. Ez nem jelenti azt, hogy Te is parkolhatsz ilyen módon.
 
Az összes autó olyan csikos a sok karcitól, mint egy üres kottafüzet. A madeiransok nem nagyon foglalkoznak a dologgal, ha az autó nem Audi vagy nagymerci.
A karci nem zavarja őket, a horpi már igen. Tehát ha valaki rádnyitja az ajtót és tesz öt csíkot az ajtódra, akkor nem fog megvárni betétlappal a kezében, és nem is rohan a templomba venni három miatyánkot.
 
Ha szinrefényezett visszapillantók vannak a kocsidon, akkor a visszavételnél rögtön azt fogják megnézni, persze csak akkor, ha kekecek akarnak lenni, mert nem vagy nekik szimpi. A kölcsönzők kekecben a tükrökön kívűl a lökhárítókat és az alufelniket nézik előszeretettel.
 
 
Pár fontos infó még a biztosítással kapcsolatban.
Ha lamentálsz azon, hogy felező vagy teljes, vagy bérbeadó által ajánlott kontra közvetítőn keresztüli harmadik személyes, akkor az alábbiakat vedd figyelembe:
Az, hogy nem okozol önerős kárt az autóban az nem jelenti azt, hogy nem fogsz fizetni.
Madeirán fentről nem csak eső esik. A menetközben az úton látható méretes köveket nem úgy hordják oda, hanem az fentről potyog, mondhatjuk úgy, hogy magától.
A buszok és teherautók nem képesek az íveket a saját sávjukban "venni", Egy nyerges vontatónak a pótja, meg tuti, hogy már a te sávodban fog jönni és ha nem vagy észnél, akkor bizony eltapos.
 
 
Arról is jó ha tudsz, hogy van traffipax.
A szigeten jelenleg a max megengedett a 90 km/h.
Mennek azért ennél gyorsabban is a rapidán.
 
 
 
 
 
Emberek, üzletek, maderiansok:
 
A madeirai emberek barátságosak, dolgosak.
Folyik pár negativ folyamat, amely az elmúlt négy év alatt is szemmel látható változást hozott.
 
Talán a leginkább szembetűnő az, hogy a madeirai hölgyek fartömegindexe drasztikus módon emelkedik. Mondhatnátok, hogy ez egy szemét szexista kijelentés, de nincs igazatok. A valóság az, hogy 2015-ben, amikor még ugye fele ennyi idős voltam mint ma, a szemeim kocsányokon lógtak a sok izmos fenekű maderians nőtől. Hiába a sok hegynek fel, hegynek le segít a kondi kézbentartásában.
 
2017-ben már látszottak bajok, de idén már elérte a katasztrofális méretet. A vizuális élmény azonos azzal, mintha afroamerikai nőket néznél.
 
Három-négy év alatt nem változtat ekkorát az evolúció az embereken, a rassz is ugyanaz, tehát nem bevándorlók rontják a statisztikát. A busz se lett ingyenes, autót sem adtak minden gyalogosnak. Szinte biztos hogy valami az élelmezésben változott.
Iskola előtt láttam olyan tinédzsereket akik komoly munkával kerülgették az előrébb levő combjukat. Lassan teflonozni kell a farmerjük szárainak belsőjét, hogy fel ne gyútsa őket a saját gyaloglásuk által keltett súrlódás.
 
A férfiak mit sem változtak. Azok négy éve is pocakosak voltak. Szikár öregeket csak kinn a banánosban láttam. Még a tobogán kergetők is csinos gömbikéken viselik a köldöküket.
 
 
Vannak kéregetők, vannak pszichoterror parkolássegítők, de nincs agresszivitás, nem látható semmilyen erőszak.
 
Sehol nem húztak le, de egy helyen volt rá gyanúm. Ez az egy olyan elenyésző, hogy számomra nem szignifikáns.
 
 
Láthatóan kevesebb az útfenntartó és sokkal több a gondozatlan terület.
 
A leggyakrabban látott felirat a "Vende" (eladó)
Eszméletlen mennyiségű az elhagyott ház, és még eszméletlenebb a sok üres új építésű apartman. Láthatod hogy senki sem lakja, mert egy jó zommal eleresztett fényképezőgéppel látható, hogy nem bútorozott a lakás, az ablak meg koszos.
 
Voltam több lakótelepen, mert az a lövésem, hogy nézem a hozzám hasonló embereket és megpróbálom irigyelni őket. Ezeken a lakótelepeken be vannak zárva a zsalugáterek, mintha állandóan hurrikánra számítanának. Hajnalban, este, napközben. Tuti nem azért van zárva hogy kinn rekessze a meleget. Szerintem üresek ezek a lakások.
 
Idén nem voltam sétálni a belvárosban, onnan most semmi tapasztalatom.
 
 
Vidéki éttermeket látogattunk meg, többnyire olyanokba mentünk ahol még nem voltunk. Kedvenc éttermünk nem változott, ott minden rendben volt, de volt olyan helyünk, ahol drasztikus mennyiség csökkenés volt tapasztalható. Volt olyan helyünk is, ahol szerintem mikrózták a frissensültet, és megértük azt is hogy az étlapon megjelentek a pipák, hogy mi van, mi nincs.
 
Szemmel láthatóan haldoklik a vendéglátás a fizető kereslet elbukása miatt.
Ahol eddig asztalfoglalás volt, most elég ha bemész és stipi-stopit kiáltasz.
 
 
Szomorúvá tett, hogy orosznak néztek.
Nem lenézem az oroszokat vagy a többi balti népet, de ők más kultúra és nem szeretném ha olyan lennék. Ha annak néztek, akkor nagy a baj velem.
 
 
 
 
 
Madeira neked:
 
Csodás sziget, a szabadidő kellemes eltöltéséhez, feltéve ha azt keresed, amit adni tud.
 
Ne menj tíz napnál rövidebb időre, mert ennyi kell a szigethez!
 
Készülj fel technikailag, hogy tudd követni a sziget webkameráit, mert hiába kicsi a sziget, ha az alig tizenöt kilométernyi távolságra levő helyek egyikén szakad az eső a másikon leizzadod magadról a trikót.
 
Ne készülj strandolni, mert ez nem a karib szigetek, de még csak nem is a Kanári.
 
Ne gyere alsótagozatos kiskölyökkel, mert meghal az unalomtól. Nagyobbal is csak akkor gyere, ha imád túrázni, kirándulni, autóban ülni órákat.
 
Kerüld a téli időszakot, mert esős, hideg.
Tavasszal és ősszel is hozzál meleg ruhát, mert száz méter távolságon kétszázzal kerülhetsz feljebb és rögtön két fokkal hidegebb van.
A helyieket láthatod délután 24 fokban tűző napsütésben sétálni a kezükben prémeskapucnis kabáttal, mert reggel amikor jöttek le a hegyről akkor tíz fokban indultak.


Medeira a legkellemesebb hely ahol szeretek lenni.

Zárom ezt az utószót, remélem adtam neked némi infót a szigetről, remélem tudtalak némileg szórakoztatni.



Pááá mindenkinek!