Back to Top

Irány La Palma


2019.06.12

Összecsomagoltam GC-n, bepakoltam az autóba és irány a reptér.

Előtte megálltunk ebédelni, és egy reptérhez közeli étteremben megettük egy egész maszáj törzs  kétheti húsadagját. 
Ehune







Autóleadás szinte nulla perc. Még meg sem álltam, amikor szenyorita tündérke majdnem az ölembe ülve próbálta leolvasni a tank töltöttséget. Arra, hogy esetleg nincs jobb oldala az autónak, nem volt kíváncsi. 
A nagy kapkodásnak az eredménye, hogy én elhagytam a kedvenc kulcstartómat, ami most már a Cicar-t gazdagítja.
Kérdezheted, hogy mi a fenének szerelek kulcstartót egy bérautó kulcsaira? Nos azért, mert ha rövid valakinek az esze, akkor meg kell toldani eszközökkel. Üzenem ezt azoknak, akiket még nem zárt ki autó, vagy még nem állltak a hátuk mögött becsapódótt bejárati ajtó külső oldalán. Emiatt csinos kis karabinerrel csatolom a kulcsaimat a nadrágom övtartójához. 


Aki GC-n a a bérautós parkoló bejáratát keresi annak jelezném, hogy a parkoló közepén keresse.


A reptér elég nagy. A közepétől hat perc séta a Binteres vége. Mondjuk Stansteden lehet ennél nagyobb gyalog sétákat is találni, dehát ez csak egy kicsi sziget...
Az épület némileg elhanyagolt, az álmennyezetből nagy darabok hiányoznak, de tisztaság van.

A váróban egy sorsjegyárus járkál körbe-körbe és érdekes hangon kántálva kínálja portékáját. Ha behunyom a szemem a hangjából azt hallom ki, hogy "adakozzatok az Úrnak, mert a pokol tüzén fogtok égni, adakozzatok az Úrnak, mert a pokol tüzén fogtok égni",  És a kis sovány embert szürke csuhában látom, persellyel a kezében, kötél övén lógó POS terminállal.


Húsz perccel gépindulás előtt szólítanak a kapuhoz, majd hosszú buszozással kivisznek a reptér távolabbi végén levő légcsavaros géphez. A gépre csak hátul van beszállás vélhetően a lehajtott ajtó belső oldalán levő lépcsőn. Az egészből semmit sem látok, mert úgy tülekedik mindenki. Lemaradok Gabitól mert nagyon nem jó ötlet kettőnknek egyszerre rálépni egy ilyen gyenge szerkezetre egy kisgyerekes anyuka kerül mellém, és előre engedem őt. Ettől kezdve a beszállókártyán levő FS jelőlés értelmet nyer, tényleg Fingom Sincs hol fogok ülni. Gabi vonul előre rendületlenűl én meg nyűszítek neki hátulról: űlj már le! Mire meghallja addigra ott van a propellerek mellett és végre kilép. Rossz oldalra.
Így nem tudtam Tenerifét és La Palmat lefotózni az égből.

Jó nagy zajjal felszálltunk.
Az utaskísérőnk egy nagyon erősen sminkelt, nagyon fiatal, nagyon dögös hölgy volt. Nagy telt ajkai vastagon ki voltak festve mélyvörösre. A bibortetvek halála értelmet nyert. 

Később újságokat osztottak, majd kaptunk egy csokis nápolyit, kérhettünk volna vizet is.
Ezután kéztörlőt osztogattak, majd szemetet szedtek. És ezt mind kevesebb ötven perc alatt, mert ennyi a repülési idő.








La Palma esővel fogadott minket. 
Mire a csarnokba értünk, már a csomagok is jöttek. Itt jól szervezetten mennek a dolgok.

Autót nagyon hamar megkaptam, ketten álltak előttem, és talán tíz percet vártam. A kocsi ismét egy Jeep Compass napi 31 euróért a CICAR-tól. Hófehér szűzlány kétezer kilométerrel.

Ráaggattam a kamerát, telefont miegymást, majd elkaptam egy CICAR-ost, hogy reparálja már meg a gépet, mert ki van kapcsolva az utas airbag. Zavart a folyamatosan világító figyelmeztető jelzés. Fiúka szétprogramozta az agyát, de nem tudta visszakapcsolni. Aztán mondtam hagyja, mert ha ezzel töltjük az időnket, akkor a reptéren töltöm az egész szabimat.

La Palma elsőre olyan, mint Madeira. 
Szép házacskák a zöldes tájban. Holnap majd pontosítok, mert szakadt az eső.

Ma ilyen rővid a mese, mert kifutottam az időkből.

Folytatás majd itt







/n