Back to Top

La Palma, minek nevezzelek?


2019.06.13

Ma reggel arra ébredtem, hogy nyitva van a szemem. Ezt tapogatással kellett ellenőriznem, mert korom sötétben feküdtem, teljes süket csöndben. Kezemmel kitapogattam a telómat és arcom elé emelve megnyomtam a gombját. A felvillanó képernyő padlóra küldte a látóidegeimet, attól kezdve mindenfelé piros, zöld és kék karikákat láttam. Sikolyom és az azt követő káromkodás biztosított arról, hogy a füleim rendben vannak.

Aztán el kezdtem emlékezni.
A szállásom egy felújított parasztház, natur verzióban. Kicsit rideg, a falakon semmi díszítés viszont az ágyak kitűnőek. Függöny egy deka se. 
Gyerekkori "jön a mumus" ijesztgetés miatt poszttraumás stresszben szenvedek, ezért függöny nélkül nem tudok elaludni. Igy este bezártam a zsalugátereket...






Odakinn még mindig szemerkélő eső fogadott de úgy tűnt tisztul az idő. 
Bementem a közeli Fuencaliente városkába hogy szerezzek kávét, cukrot, innivalót, mert sajnos a házban a hűtőben csak hideg levegő volt semmi más. 


Találtam egy kávézót, ahol a az eladó fiatalember isteni erős kávét készített nekem. Minden igyekezetemmel porfavoroztam, de a tört spanyol - angol - izé -hogyishívják nyelvem nem hatotta meg. Szerintem ezért nem szivecske volt a kávémon, hanem egy segg. 



Szeretem az ilyen vidéki városkákat, mert azonnal találtam egy gazdaboltot, ahol tudtam venni magamnak karabinereket, hogy magamra tudjam akasztani a sok kulcsomat. Micsoda boldogság...

Két Spar üzlet is van ezen a településen, pedig Fuencaliente mindössze akkora, hogy a kutyám három perc alatt körül futná. Vettem egy nagy halom dobozos gyümölcslevet, kávét, cukrot, hamikát. 
A pénztáros hölgy el akart adni nekem nejlonzacskókat, de én mondtam neki "no no no, please van karton". A karton kérésemet lázas tevékenység követte, mert úgy látszik itt nem megszokott az ami nálunk, hogy bemegyek üres kézzel egy hypermarketbe fölkapom az első üres kartont és telerakom azzal amit meg akarok venni.
Szerintem azt hitte hogy baromi zöld vagyok, védem a természetet és nem veszek ilyen zacskókat. Pedig mindössze azt vizionáltam, ahogy a szállásomon a lépcsőn lefelé a 20 liter gyümölcslé által terhelt nejlonzacskó damil vékonyságúra nyúló füle sorra levágja az ujjaimat. 




A szállásomhoz vezető út vége egy három méter széles, kanyargós, kicsit meredek "ösvény", ami úgy hatvan méter lehet. Ezen kell letolatni, mert lenn az parkolóban nem lehet megfordulni. Naomi, a szállásadó mondta, hogy tolassak lefelé, mert ha orral megyek akkor a későbbi feljövetel sokkal rosszabb lesz. Az út egyik oldala fikusz és kőfal kombó, a másik fikusz és szakadék. Ez utóbbi oldalt ráadásul kirakták fasza alufelni karcizó kövekkel, melyek az elszabaduló autót nem fogják meg, de a zökkenés elősegíti a vezető nyelvének elharapását, ami elvonja a figyelmét a további történésekről. A fikuszok surlódó hangjukkal segítik azt a vezetőt, akinek nincs tolató radarja.

Ennek Jeep autónak a hátsó ablaka mindössze azért üveg, mert a lemez hülyén nézne ki rajta. A szokásos Zsigulis, szocreál hátrafordulós, "üléstámla a jobb hónalj alatt" típusú tolatás ezzel nem megy, ugyanis a hátsó ablakot eltakarja a három piskótástepsi nagyságú hátsó fejtámla.

A tolatáshoz marad a két külső tükör és tetszés szerinti számú Miatyánk.



Miután kipakoltam a vásárolt cuccokat, kintről furcsa artikulátlan kiáltásokat hallottam.
Keresem a hang forrását, és meglátom hülye bácsit, aki a szomszéd hegyen üvöltözik. Rohanok a fényképezőgépért, mert annak hatvanas zoomja van, és nézem vele a manust. A manus meg engem néz. Tudom hogy ez nem igaz, mert szabad szemmel akkor sem látná, hogy én távcsővel figyelem, ha bagoly lett volna a mamája. Majd öt perc telik el, mire észreveszem, hogy a közelében a hegyoldalon rengeteg kutyája szaladgál. Vadásznak valamire, néma csendben. (itt a kutyák is jelbeszéddel ugatnak - mert nem hallottam még a szigeten kutyaugatást)
Nem tudom, hogy az ipse mit vezényelt a kutyáknak, és nem tudom a kutyák milyen vadat kergettek. Be kellett hoznom a gépet a szemerkélő esőből mielőtt tönkre megy.






jj 
Délben felmentünk Santa Cruz-ba.
Nagyon szép városka. Rendkívül tetszett a tengerparti sétánya. tetszettek az épületek aljában levő üzletek, vendéglátóhelyek. Egy esőmentes napon több időt is el szeretnénk itt tölteni.

A város felé haladva jeleztem Gabinak, hogy kékesnek látom a hegyoldalt, de aztán feledésbe merült a dolog. Visszafelé már láttuk, hogy ez a kék dolog füst. Valószínüleg a hőerőmű termeli, ami itt van a város alatt.

Aki a  városban hajt autóval, az figyeljen, mert a lámpák között sok a kamerás. A felszerelése alapján nem térfigyelő kamera.

Itt alant egy kép, három sziget és Budapest méreteinek arányait mutatja.

Arányok. Madeira, Gran Canaria, La Palma







Felkocsikáztunk Puntallana-ig, ahol egy eredeti spanyol kocsmában ebédeltünk.
Csicseriborsó levest nyomattam, ami egészen jó volt. A második fogás, egy számomra kimondhatatlan nevü "pörkölt krumplival" dolog volt. A hús annyira puhára volt főzve, hogy az is meg tudja enni, akinek a fogsora kinn maradt a fürdőszobában. A baja az volt, hogy egy olyan füszer volt benne, amit én nem kedvelek.

De nem is a kaja volt a lényeg. 
Ebben a vendéglőben a tévé volt a leghangosabb, nem a vendégek. Ez azért érdekes, mert a gran canariai kocsmás ebédnél (és a portugál éttermek nagy részében is) a vendégek üvöltve kommunikáltak. Itt az ivóban nem voltak sokan, ittas vendéget egyet sem láttam. Többen melósruhában jöttek és ebédeltek.

A felszolgáló hölgy egyedül dolgozott. Ő vette fel a rendelést, ő szervírozott és ő is szedett le mindent. Embert próbáló meló.





Zaba után körbejártuk a környéket, belestünk egy banános csarnokba. Láttuk ahogyan a mélyzöld banánfürtöket akasztgatják fel nagy állványokra. 

A szigeten mindenfelé szebbnél szebb házak állnak. Eddig nem nagyon láttunk a Gran Canariaihoz hasonló építkezési formát. Itt is jelen van az állag romlás, de nem tűnik fel annyira.

La Palma az útjaival nincs nagyon eleresztve. 
Az utak keskenyek, és nagyon sok az úthiba. 
Elég sok nyergesvontatóval futottunk óssze az utakon, ezek ha jönnek, akkor teljes mértékben kitöltik még az egyenes szakaszokat is. Ha nem figyelsz a tükröd bánja.
Ha előtted cammog egy ilyen gép, akkor a pilóta segít, hogy meg tudjad előzni. A belátható szakaszok rövidek, így ha biztos vagy benne hogy az irányjelzője neked villan, akkor ki kell lőni, mert nincs idő tökörészni.

A nap befejezéseként felmentünk Mirador de la Cumbre-hoz.
A környék hegyei és útszéli sziklafalai messzemenően szebbek, mint Madeira hasonló adottságú meredek részei. Leginkább az a feltűnő, hogy itt a szinte függőleges sziklafalak is vastag növénytakaróval borítottak, sokból komoly fák is ki tudtak nőni.

Az LP3 alagútjából kibújva egy ügyes balossal be lehet hajtani az LP301-es útra és egy jó hosszú motorizált "kirándulást" lehet tenni az erdőben.







hh 
La Palma erős hasonlóságot mutat Madeirához, egyenlőre úgy érzem, hogy ez a falusi változat. La Palmán nincs nyüzsgés, mint Madeirán, de nem is élettelen. 

Ez az első teljes nap zanzásított véleménye.
Nagyon várom, hogy elálljon az eső.



/n