Back to Top

Prois Candelaria - vajon ki kezdte?


2019.06.17

Ma Gabi otthon maradt, mert pihenni volt kedve. 

Gondoltam ez ma az én napom. Végre le tudok menni Prois Candelaria-ba ráadásul útközben oda is tudok neki lépni, talán sikerül valahol elérni a kilencvenes tempót.

A sziget nyugati oldalán nagyon alacsonyan képződnek a felhők a tenger felett, kevesebb mint hatszáz méteren. A szél neki fújja a szigetnek és lehet látni ahogy a talajon emelkednek felfelé a hegyoldal felett. 
Egy elhagyott település van a közelünkben. Egy elhanyagolt széles út vezet fel hozzá. Felfelé haladva nagy sziklák hevernek mindenhol az úton. Nem tudom mitől indulnak meg, amikor éppen sziklaomlás van.

Ma megint gőzerővel folyik az útépítés, lépten nyomon álldigálás van öt percekig.

El Pasoban és Los Llanosban zajlik az élet. Gyalogos alig látható. 
Beülök egy presszókocsmaétterem teraszára egy kávéra, hátha megjön a tegnap leírt feeling. Stirölöm a népet - lesem hogy kivel cserélnék sorsot.

Az út szélén parkoló kocsikat nem mindenki zárja be. Több kocsi lehúzott ablakkal áll. Az asztalom előtt parkol le egy középkorú férfi, kiszáll becsapja az ajtót és bemasírozik ebédelni.
Nem messze tőlem egy fiatal lány lép ki a lépcsőházból, a kaput kulcsra zárja. Egy másik házból kijövő nő úgyszintén. Rácsozott ablakok viszont nincsenek. Tehát autót nem lopnak, de a besurranás divatos lehet. A mellettem levő asztalnál ülő lányok mellett megáll egy kéregető nő.

Munkaruhás férfi tol ki egy robogót a kapualjból, bukósisakot vesz fel és elkacsázik. Nem telik el öt perc már jön is vissza, mögötte egy tizenéves kislány ül, szintén sisakban. Lekászálódnak a motorról és bemennek az étterembe. 

Ennyi minden történik negyed óra alatt. Mire megyek el a kislány és gondolom az apja éppen ebédel.

Ma sem találtam meg azt, akivel cserélnék. Az elmúlt héten nem láttam ilyen embert.





Prois Candelaria La Palma-n olyan kötelező látnivaló mint nálunk a Halászbástya. Csak a Halászbástya fenn van, ez meg lenn. Nagyon lenn.

2017-ben majdnem megmakkantam Sao Miguelen az Arnel toronynál, így ettől is nagyon tartottam. Öt éve hagytam abba a dohányzást, de az előtte levő sok sok év nem múlt el büntetlenül. A súlyom is megugrott, a sarkaimat is tönkre tettem. 
Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megpróbálom ezt is. Ha nem jön össze lesz időm kitalálni hogyan tovább.

Az út Tijarafe településről indul 638 méterről. 
Egy autó szélességű. 
Már a lakott területen is sok helyütt betonból öntötték, mert ilyen lejtés mellett az aszfalt nem marad fenn. Hogy ne csússzanak meg a kocsik és legyen valami kapaszkodási lehetősége az abroncsoknak a beton bordázva van. Egyszóval meg van minden egy helyen ami kellemetlen. A dolgot lehet fokozni szembejövő járművel.
Fontos figyelni az út széli félreállási lehetőségeket, mert ha randi van, akkor valaki tolatni fog, hacsak nincs éppen a két kocsi között egy lehetőség.


Az út lefelé hosszú. Nagyon hosszú. Félúton van egy pár fóliás banán ültetvény, ott meg lehet pihenni, mert azt mindig sík területre ültetik. Vagy a banán nem szereti a lejtőt, vagy a Banános Joe nem bírja, hogy mindig legurulnak a szerszámai a tengerig. 

A sátrak között egy kisteherautó állt :) Tehát Banános Joe vagy tud egy vizszintesebb utat a civilizációba, vagy nagyon oda tudja kötni a platóra a banánfürtjeit, mert az bizony mind lecsúszik a platóról innen alig ötven méterre, oszt megy is a tengerbe. 
Már az egy csoda, hogy az autóinkban az olajszivattyú egyátalán bele ér az olajba ílyen dőlés mellett.

Amikor leértem a parkolóba rájöttem, hogy még nem vagyok lenn.
A lenn alatt volt még egy parkoló még lejjebb. A fényképezőgépem zoomjának segítségével boldogan fedeztem fel odalenn három gurulós kukát. No nem guberálni akarok, de ahol van gurulós kuka oda lemegy a kukásautó is. Tehát csak annyira kell ügyes legyek, mint a szemetes.

Egy szó mint száz leértem. 
Az alsó parkoló 77 méteren van, tehát mintegy huszonhat emeletet kell majd visszamásznom. Úgy véltem menni fog, és mivel írom ezeket a sorokat ment is.

A lefelé vezető gyalogösvényről és a lenti "falu"-ról szóljanak a képek.
Az öbölben gyönyörű kristálytiszta víz van. Lenn egy család volt három gyerekkel, meg egy szerelmespár. Tehát a tömeg velem együtt nem érte el a tíz főt. Ne feledjük hétfő van. Gondolom hétvégeken itt a sok vityilló tulajdonos és megy a fékezhetetlen eszem-iszom.

A régmúlt korokban aki ezt a falut megalapította nem akármilyen magánykedvelő lehetett. Ha családok laktak itt, akkor biztos mindenki mindenki rokona volt és ment a nagy belterjes szaporodás, mert innen felmenni csajozni... Na inkább nem.

Holnap itt folytatom

Tehát a képek:





















Itt ilyen a cseresznye...



Ez meg a naspolya:


Holnap itt folytatom


/n