Back to Top

Ábel marházója és egyéb TAPságok


2019.10.21


Elérkezett az utolsó teljes napunk amit idén ezen a szigeten töltünk.
Reggel a második és a harmadik kávé között elolvastam a privát leveleimet, ott csücsült benne a TAP online checkin felhívása. 
Bele is kezdtem a bejelentkezésbe, amikor orvul megharapott az agyrágó bogár. Azt suttogta: "Ne ülj zöld ülésbe, ott a piros! Az sokkal tágasabb, jobban elférsz, hosszú az út. Most még megveheted, jövő héten már ingyen kapja, minden hozzád hasonló..." 
Addig suttogott, amíg bepucsítottam neki és ráböktem a hetedik sorra. Vigye kánya, a sírba nem visz tizenkét euró, inkább leülöm, mint megeszem.

Nyomogattam a "tovább"-okat, amikoris elértem a fizetéshez. Itt egy nagy nagy piros csík fogadott, hogy a szerviz nem elérhető. A TAP lap egész héten betegeskedett a folyamatban levő foglalásokkal, mert teljes átalakítás folyik a háttérben. Ennek egyes részei már látszanak, aminek köszönhetően az elsők között foglalhattam a májusi utunkhoz - külön költség nélkül - szép piros üléseket.

Viszont a mostani hazaútnál nem jött össze a fizetés. A weblap láthatóan elfogadta a checkin-t, de a boardingpass-t nem adta ki, lévén fizetetlen tételeim vannak. A google fordító, azt írta, hogy majd megkapom a checkin pultnál, ha rendeztem a pénzügyeket. Na én eddig sosem láttam olyat hogy valaki a böröndfeladásnál eurókkal gurigázott volna. 
Mondom magamnak, fel nem adom, hadd legyen a bogaram boldog, majd később felhívom a TAP magyarországi képviseletét.

Elmentem dízelt égetni, mert ez az autó alig eszik valamit. Szokásos legelős, kisutcás kanyargás. 

Visszaérkezésem után felhívtam a TAPosokat. 
A vonal túlsó oldalán levő úrnak elmondtam a bánatom, hogy nem tudok fizetni és emiatt nem tudok a pkpass fájlomhoz jutni. Azért kértem főképpen a segítségét, mert lehetetlen dolognak tartom, hogy az ügyet a reptéren minimális nyelvtudásommal meg tudjam oldani. A reptéren egyébként a roamingos internetem abszolút működésképtelen. A reptéri free wifiről meg annyit, hogy olyan elképesztően gyatra, hogy azt lehet mondani, hogy nincs. Bármilyen google keresést hajtasz végre, a válasz egy karika...

Visszatérve a telefonos segítségre. Az úr azt mondta Ő rendbelevőnek látja a csekkolásomat, kiküldi a négy pkpass fájlomat, meg egy pdf-ben a boarding passokat.

Holnap délután egykor kiderül, hogy ingyen ülünk a pirosba, vagy ott a reptéren leveri valaki rólam a kétszer tizenkettőt.


Búcsúebédnek egy drága helyet néztem ki.
Ez a Casa do Abel a szép nevű Água de Pau-ban.

Hétfőn délben nem volt tömeg :)
Ennek sok oka lehet, amit önerőből próbáltam meg piackutatni.

Egyrészt a hely olyan puccos, hogy a guminájkis emberek még az ajtó közelébe sem jöhetnek. Az ajtó egyébként egy óriási automata üvegtábla, ami halk surranással csúszik oldalra, elválasztva a kinti meleget a benti kellemes klímától. 
A tömeg hiányának oka lehet még az ajtó mellé kitett méretes ártábla is.

Egyébként nagyon szép ez a vendéglő. 
A személyzetet ottlétunkkor két eszméletlenül missz lányka képviselte. Nem tudom, hogy a nyelvtudásunk hiánya, az öltözékünk vagy mi váltotta ki belőlük az érezhető utálatot, de úgy döntöttem, hogy ha tetszik nekik ha nem itt én vagyok a vendég. A biztonság kedvéért önellenőrzésként beszagoltam a hónom alá és megnéztem a gatyámat is hogy nem dudorodik-e túlságosan. Mindent rendben találtam.

Kaptunk két itallapot olyan bor árakkal, hogy hirtelen azt hittem, hogy az egy rekesz a minimum mennyiség. Az étlap végtelenül egyszerű, van rajta öt köret, oszt annyi. Fél óra alatt rájöttünk, hogy az asztalon levő terítő, amely egy balsorsú marhát ábrázolt felszámozott testrészekkel, az biza a főfogás térképe.
Megbátorodva rendelni próbáltunk. Kértünk rizs és burgonyaköretet, majd büszkén rámutattunk a traktorbutikban szerzett tapasztalatunkkal a marha legdrágább részére. 
Miss Missz megkérdezte, hogy sbugascseva or bangervadu. Mi erre válaszolni próbáltunk google segítségével, hogy átsütve, mire úgy nézett ránk, mintha hangosat pukiztunk volna. Rossz válasz volt.

Fél óra múlva megkaptuk a sziget legjobb marhasteak-jét. 
Fenséges volt.

A háttérben halkan szólt a dzsessz. Ezt a zenét sosem értettem. Szerintem más sem érti csak úgy csinál, hogy én még hülyébbnek érezzem magam. Szerintem a két kislánynak is ettől vannak ki az idegei. Az is alaposan betehetett nekik, hogy a rajtuk levő farmert a farzsebek környékén úgy 120%-ban töltötték ki, és ez bizony nagyon egészségtelen. (szemkocsányosodást és bandzsaságot okoz)


Kaptam egy 47 eurós számlát, amire azt tudom mondani, hogy megérte. 
A sziget eddigi legjobb ételét ettem meg itt.






Végezetül néhány kép a szállásunkról, amit szidok is, dicsérek is.
A hely nem olcsó, láthatjátok a bookingon. Az ár zömét a telek és a kívülről bájos épület határozza meg. A belbecs az nagyon közel van a nullához. A nagy baj az ahogy a tulaj az igénytelenségével, az arcátlan profit kinyeréssel a vendége arcába röhög. Itt teltház van mindig. 
És azt hiszem egyszer még én is visszajövök, ha lesz hozzá elég szerencsém.

- folytatás -
























Az embernek az ugrik be: ó Ha ez az enyém lehetne...





Lentebb csak erős idegzetűeknek!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
És végezetül, ami nem tetszett. Ha megszállnál itt ne érjen csalódás megmutatom hogy...

Sikképernyős televizió. Az egyetlen hangképző eszköz. 12 éves 19 colos ipari hulladék.

Tizenéves mikró. 

A tulaj ezt kávéfőzőnek hívja. Nincs más kávé készítésére alkalmas készülék. Itthagyom amit hoztam, úgy retkesen ahogy van. Kiváncsi vagyok itt találom-e 2021-ben.

Azt hiszem a fenti két képhez nem kell komment.
A mélyhűtő 




/n