Back to Top

Sete Cidades



2019.10.14.



07:20 (majdnem féé nyóc)
Pirkad

Kint teljes csend. Az emberek még nem indultak munkába, a kutyák meg épp most fejezték be az éjszakai ugatást.

Nyolc körül világosodik, és látszik hogy szép napunk lesz. 
Hüvös van reggel, elkél a vastag pulóver.

Vagy két órát kanyarogtam Ponta Delgadában és a tőle északkeletre levő Fajã de Baixo és Fajã de Cima településeken (de talán mondanám inkább kerületnek ezeket a helyeket) 
A gyorsforgalmi út kivételével minden más úton szinte néma csendben, 30 - 40-es tempóban mennek  az autók. Sehol semmi tülekedés, teljesen futurisztikus az érzés.
A tempó a két-három sávos körforgalmakban sem lassul, és nagyon észnél kell lenni, mert a belső sávból is simán "kijobboznak", ha a csatlakozás kétsávos. Ez itt benne van a táncrendben, de nálunk keleten nem megszokott. Nálunk ahol ilyet építenek ott a magyarnak betonból sorvezetőt kell építeni, mert eltéved. A portugálok szerint ez egy sima többsávos kereszteződés, csak nem egyenes.


Mai tervünk a napsütéses időnek köszönhetően a Sete Cidades lett.
Ehhez a helyhez nagyon fontos a szép idő, mert itt nagy távolságokat kell belátni a maximális élmény eléréséhez. 

Odafelé lejöttünk a turista ösvényről és végighajtottunk az országúttal párhuzamosan futó út mentén fekvő településeken. Nagyon érdekes nekünk ez a járdamentes építkezés.
Az biztos, hogy itt a gyerek sokáig nem jár haza egyedül az iskolából...










A Sete Cidades-ről csak annyit mesélnék, hogy ez Sao Miguel egyik gyöngyszeme. Ha vagy olyan szerencsés, hogy napsütésben tudsz idejönni, akkor eszméletlen látványban lehet részed. Ez egy nagyon magas falakkal körülvett kaldera, az aljában levő két nagyobb tóval. Lenn a tavak partjain kellemes érzés sétálgatni, megnézni a rengeteg szabadon élő kacsát, vagy esetleg a nagyobb tó észak-keleti csücskében levő kék lagúnát, ahol ott létünkkor éppen egy boci óvoda működött. 

Mindent átitat a nyugalom.
Andaxin falva.










Ha a nézelődésben megéhezne valaki, akkor ajánlom a Lagoa Azul svédasztalos etetőt.
Nagyon fontos, hogy nyitásra (déli 12-re) legyél ott, mert tapasztalataink alapján, akkor még nem ebédel a portugál. A vendéglőben egyedüli vendégek voltunk mintegy 15 percig, majd elkezdtek szállingózni az emberek, végül csoportok is érkeztek és elkezdődött a sorban állás az ételes pultnál. 

A választék kielégítő, bár zöldsalátából azért el tudtam volna képzelni többfélét is.

Az árazás rendkívül kedvező. Két alaposan megrakott tányér, két dobozos cóla és két kávé mindössze 24 euro volt.

Íme a látvány, ami azokat fogadja, akik elsőként érkeznek:

























A tavak partjai után felhajtottunk a kaldera peremén található Miradouro da Vista do Rei nevű kilátóponthoz.

Innen belátható a két nagyobb tó egy meglehetősen keskeny látószögből, egy szépen kiépített kilátóhelyről.
Tudjatok róla, hogy nagyon kevés a parkolóhely és a parkolás mindössze húsz perc lehet, amire egy marcona ember ügyel. A hely közelében az út mellől vannak jobb kilátást nyújtó helyek is, de oda a fenti időkeretben nem nagyon lehet eljutni. Parkolnak sokan az út szélén is, de az is tele van teljesen és egy pont után már tiltó táblák is vannak.

Erre a csodás helyre kezdtek el anno építeni egy szállodát ami most hangzatosan az elveszett vagy elhagyott szálloda névre hallgat. A szálloda építése eljutott a szerkezetkész állapotig, amikor rájöttek, hogy itt vendég nem nagyon lesz, hiszen a hely az év nagyobbik részében ködben, felhőkben van. A klima kinyírta az egyébként is elvetélt ötletet.
Most a bevállalós emberek kedvelt helye, akik a tiltások ellenére bemásznak ahol tudnak és felfedezik a romokat. Az biztos hogy ennek az emeleteiről jobb a rálátás a tavakra, mint a kilátóból. Hotel abandonado - Monte Palace




Ettől a helytől keletre található a Miradouro da Grota do Inferno, amit nevezhetnénk Sao Miguel névjegyének.

Alig van olyan Azori szigetes site, ahol az innen látható kilátás képei ne lennének megtalálhatóak. 

Az országúttól jó hosszú salakozott út vezet a kilátó közelébe. 
Aki nem akar időt veszíteni és kocsival van, az nyugodtan hajtson le, van elég hely.

Ahol helyből rosszul áll a dolog az maga a kilátóterasz, ahol mindenki olyan szelfit akar készíteni, amibe nem lóg bele egy másik turistaállat. Ez az akarás kitermeli a Darwin díjasokat, akik a korlátok alatt átbújva a nedves agyagos talajon csúszkálva kiállnak a szakadék szélére egy fotó kedvéért. Akik sikeresen röhögtek a gravitáció pofájába, azok ma is élnek, ha meg nem haltak...

Panorámaképeket elég nehéz készíteni, mert mindenki szeretne legalább egyet hazavinni, így folyik az udvariaskodás vagy éppen a "húzzál már az anyádba".

Ez utóbbi beszólással érdemes óvatosnak lenni, ugyanis egy népes magyar csoporttal futottam össze és ők tuti meghempergettek volna a sárban, ha hájas testemmel és gané modorommal frusztrálom őket. Egyébként tetszettek honfitársaim, fiatalosak voltak és vidámak. Van egy érzésem, hogy ma Furnasnál újra össze foguk futni.








A fenti kilátóból készült képeken látható, hogy nem két tóról van csak felvétel, hanem ennél több alkotja ezt a kivételesen szép helyet. A kilátópont felé haladva, még egy rejtett tavacskát is megnézhet az utazó.


A Ponta Delgada (Revla) felé tartó út mentén még jó pár lenyűgöző kilátópont található.
Ime pár kép:






/n