Back to Top

Nissan Sicator, Dízelfalva nameg a lávamedencék

 

Impresszió. Madeira könnyei. 

Jani rövidesen hazamegy, és házi karanténba vonul nehogy megfertőzze az otthoniakat. Kirakom a kapura a vörös cetlit, szemben a sárgabusz megállóval, hogy legyen végre valami új téma a faluban.


Még napkelte előtt érkeztem a Miradouro da Achada-hoz, ahonnan a városra nyílik kilátás. Itt nincs semmi különlegesség, de a helyről volt egy kedvenc éjszakai képem, és szerettem volna a valóságban is látni. Emberek alig vannak az utcán, de felém jön egy eléggé lecsúszott alak, nylon szatyorral a kezében. A kilátó egy kisebb park, le kell térni a mellette elhaladó út járdájáról, tehát aki idejön az vagy kilátást akar nézni, vagy a fejemre akar húzni egy nylon szatyrot és el akarja bitorolni a telefonomat és egyéb javaimat. Rosszabb esetben meg is erőszakol, fene vigye a hosszú hajamat!

A manus szerintem nem a kilátás miatt jön. Elkezdtem kitérni az útjából, tettem ezt a sakkból ismert lólépésnek megfelelően, nehogy azt higgye a muki, hogy menekülök. Lányom mondta, hogy aki áldozatként viselkedik az áldozat is lesz, ezért éltem a megtévesztés lehetőségével.

Amikor már azt hittem itt a vég, akkor a jóember vett egy éles kanyart és a kilátó mellett a mélybe vezető ösvényre lépett és elindult lefelé a szakadékba. Úgy megdöbbentem, hogy abbahagytam az idétlen cikkcakkozást és megnéztem hova tart. De mire odaértem eltűnt az alattunk levő leputtyadt épületek valamelyikében. Az ösvény amin elhaladhatott, mindenféle deszkából, ajtólapból tákolt burkolatot kapott, gondolom azért hogy esős időben ne csússzon.

A végén én szégyelltem magam, hogy agressziót feltételeztem, erről az emberről, aki mindössze hazafelé  tartott. Maderián nem jellemző az agresszivitás, otthon fél óra alatt többet élsz át az Oktogon és a Nyugati között, mint itt két hét alatt.





Annyira megbátorodtam a fenti eset után, hogy besétáltam egy sikátorba, ami a kilátó mellett van. Ez a sikátor olyan széles, hogy egy biciklit sem lehet benne egyszerűen megfordítani, ennek ellenére helyes kis udvarok vannak benne.
És nicsak-nicsak, egyikben benn áll egy kocsi. Na nem egy SUV, hanem csak egy olyan kicsi-mini autócska.
Leskelődök a szemtelenség határáig, amikor is fentebb kapunyikorgás hallatszik. Megjelenik egy autó fara és szép lassan kitolat a sikátorba egy Nissan akármi. A tulaj csak a saját kapujában tud az autóból kiszállni, mert ott van elég hely. Felettébb kezd érdekelni, vajon hogy fogja a kaput becsukni, mert vagy a kocsiajtó van nyitva vagy a kapu.

Beül a bádogba, ajtót becsapja, a kapu meg motoros. Ugrott a jó felvétel, ahogy a kocsi ablakán derékig kilógva próbálja becibálni a kapuját.










Közben Gábor utolért, és együtt indulunk Madeira Csomolungmájára.

Az első képen - jól látjátok - egy buszmegálló látható. Az út szélén nem azért van korlát mert alacsony a kerítés, hanem azért hogy el tudjál jutni az utcán a megállóig. Amikor megláttuk jönni a buszt úgy becsokiztunk, hogy elfelejtettük lefotózni. Lentebb látható belőle két guglizott kép. Ezek négy kerék meghajtású kis tankok.

Itt a vízszintes közterületek a kocsiparkolók és a kukatárolók. Minden más úgy lejt a város felé, hogy ha gyalog elindulsz lefelé egy idő után olyan erősen csapod a talpad az aszfalthoz, hogy a segged lecsúszik a bokádra. 
Ott tartózkodásunk alatt jött két sportember, aki a belét húzva ment felfelé. Ha a városból gyalog jöttek fel idáig, akkor ez az állapotuk érthető is.













Lefelé haladva lehet vörös izzásig hevíteni a fékeket. Nincs olyan sebesség az autón, amit motorféknél ne pörgetne túl ez az lejtő.

A csatornafedelek lyukain időnként kicsap a szennyvíz, gondolom ha valaki fenn kokszol az odalenn már szuperszonikus sebességgel halad a csőben.

Járda nincs, így könnyen szomszédolnak a helyiek, elég kiállni a nappali ajtajába, csak egy kis kihajolás kell és lehet is adni egy pacsit a szomszédnak. Pacsi előtt nem árt körülnézni, mert ha jön a busz, könnyen kioszt egy sallert a tükrével, úgy hogy a jóember ki se lépett a lakásából.


Hazaérve gyors tűzrakás, majd kolbász grillezés következett.
Madeirán sokan grilleznek. Akinek nincs otthon ilyen fasza frankó kemencéje, az ki tud menni a sok-sok szabadban épített grillező helyhez, és ha viszi a faszenet elkészítheti a saját sültjét. Hétvégeken élnek is vele egy jó páran.

Készítettünk otthon házi bolo cacot ami egy fokhagymás vajjal megkent krumliskenyér..
A házi készítés azt jelenti, hogy mi adtuk hozzá a meleget, a kenyér és a fűszervaj a Continente királyságból  (a supermarketből) van.







Délután Porto Monizba mentünk, ahol lehet fürdeni a lávamedencékben.
(Anyóst ne hozzátok ide, mert átverés az egész - a medencében tengervíz van nem láva)









A délutánba belefért még egy fagyizás is Calhetában, ahová ezért mentünk:


és ezt kaptuk:



Calhetában tipikusan szezonvégi a hangulat.
A tengerparton kényszeredett lézengés, a régi vidámságnak nyoma sincs.
A strandon - ami egyébként homokos - a kitűnő napsütés ellenére nagyon kevés a vendég.

A parkolás fizetős, aki idejön hozzon rendesen gurulós pénzt, mert a csökött jegyautomaták nem fogadnak el semmi mást. A kártyáimat leszarozták, az nfc-re meg hánytak fittyet. Nálam nem lévén fémpénz - ugyanis lehúzná rólam a nadrágot - parkoltam egyet a tilosban. Vagy jön bünti vagy nem.





Alant a hazavezető keskeny utca képei.
Középre a vonal azért van festve hogy éjjel lásd az út közepét. Az autó kitölti az utcát teljes szélességben. Ha jön valaki szemből akkor van a fejvakarás. Általában a lefelé tartó áll félre, ez valami helyi íratlan szabály.

A google maps nem foglalkozik az út lejtésével. A keskeny utcákat egy pixellel kisebb szélességgel jelöli, de amíg Te azt hiszed, hogy nem lesz gond vele, a valóság teljesen más szituációkba helyez. 

A google navi tervez neked egy utat és haladsz egy általa megjelölt kanyargós úton, amikor azt mondja: forduljon jobbra! Megteszed ezt úgy hogy azt se látod hova hajtasz be, mert az utca kanyarodik a hátad mögé. Aztán ez az utca elkezd emelkedni, majd elkezd keskenyedni is. 

Amikor visító motorral "döngetsz" felfelé, egyesben, az ülésben a hátadon fekve - na akkor jönnek szemből. Ilyenkor jobb híján lelépsz a gázról, a lendület két tized másodperc alatt elillan, miközben te ki akarod taposni a fékpedált a kasztnin kívülre. 
Hátad az ülés támlának feszül, bal lábad a kuplungon, jobb a féken - szinte állsz - közben azon agyalsz, hogy hogy a francba fogsz itt elindulni harmadik láb nélkül, hiszen a bérelt "kici ócó" nem rendelkezik visszagurulás gátlóval, csak egy csökött elektromos kézifékkel, ami azért nem ugyanolyan fürge, mint a régi karos-bowdenes.

Várod a megoldást a szemből érkező madeiranstól, vagy ha nincs szerencséd akkor a szemben álló angol turistától, akinek még tetézve van a baja azzal is hogy rossz oldalon ül.

Ha lazítasz a féken, hogy megízleld milyen gyorsan tudod áttenni a lábad a gázra, akkor a szekér ijesztő sebességgel megindul hátrafelé, na persze mindezt egy kanyarban, ahol a stressz azt okozza hogy tuti rossz irányba forgatod a kormányt. A helyzet egyre vadabbá válik, és egyre inkább szeretnél öt perccel öregebb lenni.

Eközben a jóisten odafentről figyel és nagyon jókat mulat. Tudod ő nem bogarakat fordít a hátukra, ha szórakozni akar, hanem turistákat küld Madeirára olyan autókkal, amik nem oda valók.

Nekem a hazavezető rövidebb út szerencsésen egyenes. messziről látom, ha valaki megpróbálja útját állni a felfelé vágtázásomnak.






Mellékutca és kocsibeálló.
Szigorúan tolatva!





Mára ennyi, pá emberek! --->





/n